Azt hiszem, a második nap volt a legnehezebb. Az elsőn túl elfoglalt voltam, az utazás, az érkezés, a papírok, a szállás úgy lefoglalt, hogy fel se fogtam, mi történik. Másnap reggel viszont ágynemű nélkül ébredni nem volt épp a legkellemesebb élmény. Ahogy az első vásárlás sem – bár erre legalább számítottam, mert ha sok rosszra nem is, az első limericki vásárlásra nem a legszebb erasmusos élményként gondolok vissza. Feldolgozni az új árviszonyokat kifejezetten nehéz, ráadásul svenska nyelven vásárolni még rátett egy lapáttal. Majdnem sikerült laktózmentes tejet és szálas zabkását vennem, bár azt hiszem, mégsem én jártam a legrosszabbul: van, aki sikeresen babakaját emelt le a polcról valami egészen más helyett. A svéd ételekről annyit, hogy húsgolyót még nem ettem (igen, Taste of Sweden jegy sem maradt, mire sorra kerültem az Arrival Day-en…), viszont rengeteg nem túl guszta, hatalmas virslit láttam már a boltokban. Plusz van egy híres-hírhedt rohasztott halkonzervük is. Nyammi...

Nem tudom, miért gondoltam, hogy az első napoktól kezdve minden simán fog menni. Talán mert már elfelejtettem, milyen volt két éve Limerickben a legelején elején. Vagy talán mert akkor másképp volt, akkor nem voltam teljesen egyedül. Hát most igen; nagy kaland, nesze nekem, megkaptam.

A sok ügyintézés és mászkálás még akkor is sokat kivesz az emberből, ha minden olyan jól meg van szervezve és olyan gyorsan működik, mint itt. Mindenki kedves és segítőkész, mégis nehezen halad az ember a sok feladat között. Én legalábbis alig pipálok ki valamit, máris jön a következő. És természetesen minden komplikációkkal, ahogy az általában nálam lenni szokott.

Közben pedig gyorsan belecsaptunk a lecsóba, elkezdődtek a svédórák is, mindennap 3 óra hosszat hallgattuk egy lelkesen kiabálós, vidám orosz (!) svédtanár – na igen, ezt rakjátok össze - előadását. Anna magyarázott, mi meg kántáltuk utána a halandzsa szavakat. "Jag heter Barbi" – az első napok hozadéka, és ezen a szinten valahol le is ragadtam, miközben a többiek megtanultak százig számolni, időjárásról és szakokról beszélgetni, úgyhogy mire feleszméltem, már jött is a vizsga, ami nehezebb volt, mint reméltem. Három hét és kiderül, hogy elhasaltam-e az első svéd sulis megmérettetésen. Sanszos, hogy igen, mert nemcsak előtte, de még a vizsga alatt is bicikliken kattogott az agyam. De ez egy másik történet.

azaz "How are you?