Így hagytunk el két embert a nemzeti parkban. Bár az első pár hét programjairól a sorban állás közben sikeresen lemaradtam, mégis sikerült jegyet szereznem az egyik túrázásra a hétvégén. Nem igazán tudtam, mire számítsak, csak megtetszett az ötlet, hogy végre mehetek…

The story of how I ended up with two bikes. Cykel, vagyis bicikli. Ez az egyik első svéd szó, amit az ember megtanul (ez és a systembolaget, vagyis az otthoni dohányboltra hajazó itteni italbolt hálózat, amit azért vezettek be, mert a svédek túl sokat ittak, wtf? A lényeg, hogy csak itt…

Azt hiszem, a második nap volt a legnehezebb. Az elsőn túl elfoglalt voltam, az utazás, az érkezés, a papírok, a szállás úgy lefoglalt, hogy fel se fogtam, mi történik. Másnap reggel viszont ágynemű nélkül ébredni nem volt épp a legkellemesebb élmény. Ahogy az első vásárlás…

Ki gondolta volna, hogy Svédországban is le lehet égni? Persze nem nekem, én az otthoni nyáron edződtem, de a többieknek, akik vörös arccal és vállal jajgattak a buszon hazafelé. Merthogy a tengerparton voltunk. Igazi svéd beach-en - nem gondoltam, hogy ilyen is van. Bikiniben…

 Vagyis Lundban lakom. Illetve „Barbie girl in a plastic world.” Jelentem megérkeztem északra, és azóta annyi minden történt, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy az Arrival Day-en el se hittem, hogy tényleg Svédországba jöttem – kicsit Kevin McAllisteres volt a helyzet…